...és vidámítsd meg az én szívemet [antikvár]

A Szamos és a Körösök, a Maros és a Küküllők, az Olt B és a Zsil partján „Babilon vizeinél" ülünk. Sírunk és emlékezünk (Zsolt 137,1). Ez az élethelyzetünk. "Babilon vizei mellett" nehéz az élet. A könnyek árjától elhomályosul a látás, kilobban a reménység fénye, kilátástalanná, távlatnélkülivé válik a beszűkült jövő, komorrá és konokká silányul az élet. „Babilon vizei mellett nehéz az élet. Nem csoda, hogy volt és van, aki azt mondja: nem lehet és ... elmegy. Viszont a hit csodája az, hogy volt és van, aki azt mondja: lehet, mert muszáj ...és marad. Atyáink és nagy atyáink, akikre e könyvecskében emlékezünk, megpróbálták, átszenvedték ezt az életet és azt mondták: a „Babilon vizei" mellett is lehet élni. Bár örökös létbizonytalanságban és állandó félelemben, bár az anyagi igények és a technikai kultúra alacsonyabb szintjén, de lehet. E kötetecskébe foglalt anekdoták és életképek annak bizonyságai, hogy „Babilon vizei" mellett sem állt meg az élet, hogy nehéz történelmi helyzetben, kettős kisebbségi sors ezer gondja és baja közepette hívő és hitvalló atyáink szívében, szeretetet ápoló és szeretetben jövendőt készítő anyáink, nagyanyáink lelkében, még ha búvópatakként is, de élt a nemes öröm utáni vágyakozás és a tiszta szívű örvendezés iránti készség és képesség.