Egyiptomi utazás [antikvár]

Az Egyiptomi ​utazás több, mint egyszerű útinapló.Fontos állomás Flaubert íróvá érésében. Nem publikálásra szánta, ezért nem „stilizálta”, mégis itt teremtette meg azt a sajátos, „kántáló” stílust, amely a modern regény megújításához volt szükséges. Rendkívüli erejűek, látomás-szerűek a természetleírások, ott pedig, ahol szokásokról, erkölcsről ír, éppen az érzelmek és kommentárok hiánya teszi mellbevágóvá szűkszavú beszámolóit. 1853-ban fejezte be Flaubert az Egyiptomi utazás-t, de csaknem másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy előkerüljön a kézirat, s a mű eredeti formájában jusson el az olvasóhoz. A jogtulajdonos ugyanis, Flaubert unokahúga, kiirtott minden olyan részletet, amely árthatott volna nagybátyja jóhírének: a betegségére vonatkozó legkisebb utalásokat (máig vita tárgya, hová sorolhatók Flaubert „idegrohamai"), és mindenekelőtt az egyiptomi táncosnőkkel való erotikus kalandjait. "De ne legyünk igazságtalanok Caroline-hoz – írja a híres Flaubert-kutató, Marc Pierre de Biasi a mű keletkezési körülményeiről szóló bevezető tanulmányában. – A mű megjelenésének évében, 1910-ben, nem akadt volna kiadó, aki az illetlenségekkel és formai furcsaságokkal teli Flaubert-kéziratot hajlandó lett volna a maga eredeti állapotában megjeleníteni. Ma Gustave "hard” vallomásai és a „kócos” formai megoldás nem jelent akadályt, sőt, az irodalmi ínyencek számára épp ezért számíthat az Utazás csemegének."