A bagdadi tolvaj [antikvár]

Részlet a könyvből: Messze keleten, ahol az aranyhajjal az alkonykék tengerben fürdik... és a rózsák mézédes illatát a sötétzöld ciprusok felől hozza egy lágy fuvalom, ahol a mohamedánok szent templomai, a karcsú minarettek csipkés széle vakítóan üt el a mélykék éjtszakától és ahol a végtelen magas égen ezernyi csillag között ott pompázik az ezüst hold sarlója, élt egyszer egy szép, fiatal király. Szép volt, fiatal volt és mégsem volt boldog. Pedig hát nagy volt az ő birodalma, gazdagsága, hatalma. Országának határát három tenger mosta, rengeteg kincseit megszámlálhatatlan palotában őrizték. Nem volt kívánsága, amelyet azonnal ne teljesítettek volna és az ő akaratától függött sok sok ezernyi alattvalójának sorsa. A fiatal királyt Achmetnek hívták és ott lakott Bagdadban, a fővárosban, kelet kincses palotái között a legeslegszebben. Ezt a palotát, még Harum el Rasid, a világ dicsőséges ura építette, és ebben lakott és uralkodott a híres nagy szultán unokája, Achmet. Hatalmas térségen állott ez a márványpalota, kézzel faragott, kicsipkézett márványoromzattal. Száz lépcső vezetett kapujáig és ezt a kapút színaranyból készült oroszlánok őrizték, melyeknek szeme egy-egy hatalmas zöld smaragd volt. Száz ablak ragyogott a palota minden oldalán, kertjében szökőkutak csobogtak és a legcsodásabb virágok illatoztak. Emberi szem még nem látott ennél nagyobb pompát. És ha gyönyörű volt a palota külseje, belseje még több pompát rejtegetett. A falak rózsaszínű márványból voltak, színarany díszítéssel és a padlók mozaikja drágakövekből készült...