A bölcső [antikvár]

A bölcső. 1. Havasok bámészkodtak be a muskátlis ablakon. A szobácskában bizonnyal nem mindennapos valami történik. Mert a széki havasok ezerarcúak. Közönyösek, gőgösek, résztvevők, komorak, nevetősek, kíváncsiak, titokzatosak, nagyképűek, fontoskodók. így nézik a falvakat ezredéveken át, így láttatják magukat örökké, így mutatkoznak meg kivételes órákban, avagy percekben évszakruháik tovaillanó színeiben. És ha bebámészkodnak a muskátlis ablakon egy kis szobácskába, ott bizonyára nem puliszkát, haricskát esznek a lúfők, nem is iszogatnak hümmögve, pipázgatva, még csak nem is faricskálnak, hímezgetnek, szövögetnek végnélkül, hanem valami egyébnek kell ott történnie, a döngölt palló és a faragásokkal cifra mestergerenda között. Ebédidő volna, mégsincs mennyezetig tornyozva a padmalyos ágy, kék- és vereshuzatú dunnákkal, dagadó párnákkal, ahogy illik.