A bűbájos pékmester [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Boróka Bábi csak egy napja volt nyugdíjas, de máris szörnyen unatkozott. Alig búcsúzott el a pékségben, már unatkozott. Unatkozott hazafelé menet, vacsora közben, de még álmában is. Így ment volna ez, míg a világ s két nap, ha eszébe nem jut, hogy itt az alkalom végre rendet tenni a padláson. Nagy fújtatva fölkapaszkodott hát a lépcsőn. Lámpát gyújtott és elszörnyülködött a sok régi holmi láttán. Egy réges-régi levél akadt a kezébe. Elérzékenyülve ismert rá anyja kézírására. „Édes fiam! Mire te ezt elolvasod, öreg ember leszel magad is. Vigyázz mindenre, amit itt látsz, mert az én kincsecskéim ezek. Légy velük óvatos, tanulmányozd a használati utasításokat! Különösen a piros fiolára ügyelj; ki ne nyisd, csakis fényes nappal! Ne árts senkinek, legyél jó fiú! Puszilom az orrodat: anyád.”…