A bujdosó bábuk/Meszes Palkó/A költő [antikvár]

Részlet az első műből: Az idő már erősen. éjfélnek hajolt. A sötét gyermekszobában mély csend honolt, csak a kályhában pattogott még néhány haragos parázs, az öreg falióra meg fontoskodó hangon ütötte el a tizenkettőt. Tibor és Linka édesen szunnyadtak ketreces ágyaikban. Hogyisne! Egész délután lihegve gázoltak a friss hóban, lenn az udvaron, künn a kertben, no meg a kert alatti réten is, bár az apa szigorúan megtiltotta. Mikor az óra most elütötte az éjfélt (ráadásul még zümmögött is egyet), a hálószoba csendjében egyszerre titokzatos hangok emelkedtek. Apró léptek tipegése, mintha egerek futkároznának a padlón, halk hangok sípolása, melyek csodálatosan hasonlítottak emberi beszédhez. - Jaj, a karom, óh, a karom! - sipította egy vékony hang. S az ágy alól egy kétarasznyi Paprika Jancsi mászott elő, kit Tibor karácsony estéjén kapott. Piros csörgősapkát és kék bugyogót viselt. Tehetséges Paprika Jancsi volt: ha az ember megnyomta gyomrát, összezörrentett két réztányért, melyet két kezében tartott. - Jaj, a karom! - sopánkodott az apró legény. - Mi baj, János gazda? - kérdezte egy másik hang. Egy közel álló kosárból csinos kis huszár szökött elő, ki két nap óta szintén Tibor szolgálatában állott és aranysujtásos atillát viselt.