A buyufa alatt [antikvár]

ELŐSZÓ A HALÁLOS VESZEDELEM Kelet-Afrika széles pusztaságán, a steppén van a tan-ganyikai dzsungeldoktor kórháza. Daudi, a kórház gyógyszerésze éppen a gyomorbetegek orvosságát keveri. A kórház előtti buyufán hangosan veszekednek a varjak. Késő délután van, hosszúra nyúlnak az árnyékok a sík mezőn. A gyógyszertár ajtajának árnyékában ülnek a lábadozó betegek és beszélgetnek. „Én nagyon félek az oroszlántól" — mondja az egyik. Fején és lábán vastag kötés van. Enyhén meglíorzong. Egy hosszú, sovány fiú köhög és aztán lassan így szól: „Ha csak rágondolok Nzokára, a kígyóra, már libabőrös leszek!" Az egyik maláriás férfi fáradt hangon teszi hozzá: „Hát még Kifaru, a rinocérosz! Még a föld is megrendül a lábai alatt, mikor szarvával vadul " — Nem tudja folytatni, ismét hidegrázása van; hangosan vacognak a fogai. Daudi valami fehér port mér és az üvegbe szórja. „Az állatok valóban igen vadak és veszedelmesek" — szól megnyerő hangján. Ilyen Mubu, a moszkitó, Papazi, a kullancs és Hazi, a légy is. Parányi állatok ugyan, de ezerszer több embert ölnek meg évente, mint a dzsungel összes nagy ragadozói együttesen. De van valami, ami még sokkal veszedelmesebb és mindig halálos " Látható borzongás futott végig a hallgatóságon és M'gogo, aki mindennap szemcseppekért jött a kórházba, egészen zavarba jött. „Különféle módon beszélek majd nektek erről a halálos veszedelemről — folytatta Daudi —, mert nagyon fontos, hogy megértsétek. — Hány oldala van ennek a tartálynak?" — kérdezte, miközben magasra emelt egy szögletes olajtartót. „Négy oldala van" —mondta az egyik. „És feneke, meg teteje is" — egészítette ki M'gogo. Daudi bólintott. „Az a halálos veszedelem is sokoldalú, amelyről beszélni akarok. Figyeljetek!"