A cápák birodalmában [antikvár]

Részlet: Egy hajósinas csodálatos viszontagságai. Simpel Péternek, elbeszélésünk hősének megvolt fiatal korában az a szerencsétlensége, hogy mindenki félreismerte. Pedig Péter jólelkű, szolgálatra kész fiu volt, de mi tagadás benne, nagyon könnyen ki lehetett rajta fogni, mindent el lehetett vele hitetni. Ami ennél is nagyobb hiba volt, Péter bizony nem állt a könyvekkel valami nagy barátságban. Ezért aztán az egész család vele évődött, beleértve még atyját is. Ez a vagyonos és tekintélyes Privilege lord legkisebb fia volt s mint lelkész élt Portsmouth közelében, s családjával együtt szintén meg volt győződve arról, hogy fia semmiféle pályán sem fogja sokra vinni. Mikor Péter 15 éves volt, atyja komolyan intézte hozzá e szókat: - Itt az idő fiam, hogy pályát válassz! Gondolkoztál-e már azon, mi szeretnél lenni? - Legjobb szeretném, ha szabó lehetnék! - felelt Péter nyugodtan. Eddig is gyakran elnézte már, milyen kényelmesen ülnek a szabók a műhelyben s milyen jó alkalmuk nyilik mindent megnézni, ami az utcán történik. - A szabómesterség nagyon jó foglalkozás, - felelt a lelkész, de mégsem szokás, hogy egy nemesi család fia mesterségre adja magát. Legjobb lenne, ha tengerész lennél. Péter ebbe is beleegyezett s néhány hét múlva postakocsi állt meg a lelkészlak kapuja előtt, hogy a fiut hazulról elvigye.