A csodák szigete [antikvár]

Részlet a könyvből: Dicsőség útja - szenvedések útja. Zuhanás a felhők közül A benzin elfogyott!... Készüljünk a halálra. Előregörnyedten tartva a kormánykereket, egy bőrzubbonyos és üvegablakos álarcot viselő alak kiáltotta ezt társának, aki mellette ült a repülőgép csónakjában. Az izgalomtól rekedt és halálos rémülettől reszkető kiáltás úgy hangzott a vaksötét éjszakában, mint a lélekharang szava. A repülőgép csavarja el-elakadozva és egyre halkabban berregve dolgozott már. Olyan volt ez, mint mikor a haldokló levegő után kapkodva éli utolsó perceit. Végre elhallgatott ez a zaj is. A halál és iszonyat szörnyű csendje vette őket körül. Ez a hatalmas gépmadár, aminőkkel a föld fiai neki mernek vágni a levegőég végtelen tengerének, ez a gépmadár nem élt már. Halott volt. Szárnyaszegetten vergődött ezerméternyi magasban a földtől, a felhők között, a vaksötét éjszakában. - Isten kezében vagyunk! - szólalt meg most a repülőgép másik utasa. - Próbáljunk leereszkedni.