A csokinyuszi három kívánsága [antikvár]

Volt könyvtári példány pecsétekkel, címkékkel ellátva.
Edina szenvedélyesen szeretett kutatni, keresgélni. Időről időre feltúrta a szekrényfiókok, polcok tartalmát, s olykor hangos „Ez mi? Anyu, ez micsoda?" felkiáltásokkal lobogtatta meg anyu vagy nagyi előtt a legújabb zsákmányát. Az ember nem is hinné, mi mindent rejtegetnek ezek az ősöreg szekrények. Például hímzett férfihálóingeket, amelyekről kiderül, hogy még dédapáé voltak. Egy határ menti, főleg román lakosú faluban hímezték őket fekete, piros és kék keresztöltésekkel ügyes kezű hímzőasszonyok, s dédapa viselte is őket, mert akkoriban az volt a divat. Érdekes felfedezés volt a kalapgyűjtemény is, amelyben anyu, nagyi, dédmama, sőt üknagymama hajdani kalapjai is fellelhetőek voltak. Akadt köztük keskeny és széles karimájú, különböző színű filckalap hosszan lelógó rózsaszín és fehér kalapszalagokkal, picurka sapkaszerű fejfedő, csillámló flitteres anyagból varrt turbánszerű valami, fátyolos műremek. Edina nem is állhatta meg, hogy egyiket-másikat fel ne próbálja. Természetesen tükör előtt. így lelt rá egyszer nagyi, aki váratlanul sírva fakadt, és lekapva Edina fejéről egy skatulyaszerű szalmakalapot, kijelentette, hogy az nem is női kalap. Dédapáé volt, és giradinak (zsirardinak) nevezték. Dédapának sétapálcája is volt hozzá, azt lóbálva parádézott a korzón.