A decemberi gyerek [antikvár]

Első fejezet Az Egér Borongós februári reggel köszönt be az ablakon, mikor Pali fölébredt. „Pfuj", gondolta magában, ahogy álmosan kinézett az utcára. Valami nyúlós vacak esett a macskakőre, elmaszatolta az ablaktáblát. „Legalább hó lenne" - sóhajtott magában. Sok ideje azonban nem volt bámészkodni, az óra ismét csörögni kezdett. „Bip-bip-bip-bip-bip", sivította azon a magas, lelketlen hangon. Pali gyorsan ledobta magáról a takarót, odaszaladt az éjjeliszekrényhez és lecsapta. A kellemetlen sípolás azonnal abbamaradt, azonban a számlapra pillantva kénytelen volt tudomásul venni, hogy már fél nyolc van. A legelső csörgést hét órakor tehát még átaludta, a negyednyolcas volt amiről a takaró alá bújva igyekezett nem tudomást venni, ez pedig már a félnyolcas, a vészcsengő. Az iskola nyolckor kezdődött. Kisétált a konyhába, az asztalon tányér, rajta két fél szelet vajas kenyér párizsival, pohárban kakaó, mellette cédula anya ismerős soraival: Jó reggelt, jó tanulást, este kicsit később jön haza, addig íija meg a házi feladatot és ne nézzen tévét. Pali megvetően húzta el a szája szélét. Utálta a kakaót, házi feladatot pedig az utóbbi időben egyáltalán nem írt. Anyának erről persze fogalma sincs, mint annyi minden másról sem. Az óra figyelmeztetően kettyent egyet. Hét óra harmincöt perc. Legkésőbb negyvenötkor el kéne indulnia, hogy iskolakezdésre kis késéssel ott legyen. Futás! Rekordgyorsasággal leráncigálta a pizsamáját. Miután más ruhát nem talált, gyorsan belebújt a tegnap este szétdobál tba, aztán az íróasztalhoz sietett és az órarendet kereste. Aznap épp kedd volt. Számtan, számtan, technika, testnevelés, testnevelés.