A dzsungel világa [antikvár]

Részlet: RIKI-TIKI-TÉVI Hallgassátok meg annak a nagy háborúnak a történetét, amelyet Riki-tiki-tévi egymaga vívott meg, végig a Szigauli-járásbeli nagy ház fürdőszobáin. Igaz, segített neki Darzi is, a szabó-fülemüle, meg tanácsokat adott Csucsundra, a pézsma-patkány, aki sohasem merészkedik ki a padló közepére, hanem mindig a fal mentén mászkál - de az igazi harcot Riki-tiki vívta meg. Riki-tiki mongúz volt: szőre, farka olyan, mint a cicáé, feje és természete a menyétéhez hasonló. Szeme és nyughatatlan orrahegye rózsaszínű; tudott vakarózni, ahol éppen akart, s azzal az elülső vagy hátulsó lábával, amelyiket kedve szottyant használni; úgy fel tudta borzolni a farkát, hogy üvegmosó keféhez hasonlított; harci kiáltása pedig, ha a magas fűben futkosott, ez volt: „rik-tik-tiki-tiki-csk!" Egyszer a nyári vízáradás kiöntötte abból az oduból, ahol apjával-anyjával lakott s rugdalózva, fulladozva sodorta lefelé egy útmenti sáncárokban. Talált egy kis úszó fü-csutakot s abba kapaszkodott, amíg eszméletét el nem vesztette. Amikor magához tért, a meleg napon hevert egy kerti ösvény közepén, igen-igen megviselten; s egy kis fiú éppen azt mondta: - Ni, itt egy halott mongúz. Temessük el.