A fehér hajó [antikvár]

A Dunán lassan uszott lefelé egy nagy fehér alkotmány, mely bajosan illett be hajónak. Négyszögletes épitmény volt, széles ablakokkal, kiugrókkal, erkélyekkel. Fehér falát repkény fedte és tetején gyepes, pázsitos terecske volt disznövényekkel, rózsalugasokkal. A dunaparti falvak lakói szájtátva bámulták ezt a vizi csodát és napokig szóbeszéd tárgya volt közöttük a lassan sikló fehér házikó a vizen. Valóságos legendák keringtek már róla! Voltak, kik a csendes fehér hajót pusztán látománynak tekintették, mig mások égre-földre esküdöztek, hogy itt az ördög üzi játékát, mert a zajtalan, füsttelen járműn hébe-korba fekete emberek járkáltak ide-oda, hogy tömlőkből vizsugarat bocsássanak a tető gyepágyaira vagy áthajoljanak a hajó korlátján, a vizcseppek játékát figyelve, sőt a gonoszok nem átalták jókedvükben az egyszerü falusi népet ijesztgetni, amennyiben fekete kezükben fehér kendőket lobogtattak a parton állók rémitgetésére.