A fekete kalóz [antikvár]

RészleT: LAKATLAN SZIGETEN A sziget kicsinynek látszott; amolyan korallszigetecske volt, melynek közepén víztükör csillogott, s a korallsziklákra lerakódott földréteg pálmákat nevelt. - Valóban kicsiny szigetecske, de valahogy csak megélünk rajta! így sóhajtott fel Edmund atya, mikor csekély cókmókját szemügyre vette. Nem sokból állt az egész. Egy puska, egy kis hordó puskapor, két láda kétszersült, egy üveg rum, néhány ruhadarab és könyv, köztük a szentírás és a breviárium. Volt még egy nagy kés és két balta, az egyik inkább csákányféle szerszám. Végignézett a poggyászon és elgondolkodott. Gondolatai Dublinban, Írország fővárosában jártak, ahol édesanyja és két nővére él, s várják tőle a levelet, melyben megírja, hogy szerencsésen Papeteba, Tahiti sziget fővárosába érkezett. Hát bizony nem érkezett meg, hanem itt van most ezen a kis szigeten, melyet két óra alatt egész kényelmesen bejárhat. Remélhetőleg nem lesz örökké ide bezárva, bár a „Fekete Kalóz" keményen ráparancsolt: - Ha innen elmozdulsz, halálfia vagy! Mindenütt rád talál Hilming kapitány. Egyáltalában nem kívánom, hogy e bolond feketéket megtérítsd. Jobb nekem úgy, ahogy most vannak. Szóval itt kellene maradnia, ha ugyan engedelmeskedik Hilmingnek, akit általában „Fekete Kalóz"-nak neveznek, mert fekete vitorlákat visel a hajója. Hiszen nem fogadott neki engedelmességet, s ha véletlenül hajó vetődik erre, folytatni fogja útját Papete felé.