A forró föld küldötte [antikvár]

Részlet a könyvből:A fekete lánynak ringó járása volt. A cukorültetvényről jött, éles késsel a kezében, amely könnyedén szeli át a nád tövét s utat vág a sűrű bozótban. Fáradtan igyekezett hazafelé, Olier úr ültetvényéről s a kertek felé tartott, amelyeket körülnőtt a kaktusz, mint valami zöld kerítés. Gilbert a domboldalon húzódott meg, a mangófák közt, mert tudta, hogy erre megy haza a lány.Halkan énekelni kezdett s a szél a fák közt terelgette a dalt az új szélére. A lány megállt, körülnézett. Ekkor Gilbert közelebb jött s megszólította.- Juliette!... Gyere ide, beszélnivalóm van veled...Hajlékon y, telt alakja kicsit összerezzent, aztán csodálkozva indult felfelé.- Miért nem apáméknál vártál meg, valami baj van?- Nincs semmi - felelte türelmetlenül a fiú -, csak négyszemközt akartam beszélni veled...Elindultak felfelé a széles fatörzsek között. A lombok olykor rájuk hajoltak, a bozót eléjük állt, Gilbert karjaival nyitott utat. Nem először jártak erre, mégis megdobbant a szívük, amint az út eltűnt a szemük elől; mentek felfelé, egymáshoz s a növényekhez súrlódva, a csöndben.