A harangjáték [antikvár]

Részlet a könyvből:Nem sokan vannak - s kivánatos lévén, hogy a mesemondó, meg a mese olvasója minél előbb kölcsönösen megértse egymást. tessék figyelembe venni, hogy ezt a megjegyzésemet nemcsak a fiatalokra vagy a kicsinyekre értem, hanem kiterjesztem minden rendű és rangú emberre, kicsinyekre és nagyokra, fiatalokra és öregekre, meg serdülőkre és már hanyatló korban lévőkre - nem sokan vannak, mondom, akik szeretnének templomban aludni. nem azt akarom ezzel mondani, hogy prédikáció közben, meleg nyári napon (amikor a dolog egyszer, vagy kétszer csakugyan meg is esett), hanem éjjel és egyedül. Tudom, nagyon sokakat ejtene csodálkozásba ez az állitás, ha világos nappalra érteném. De én azt mondom: éjjel. Úgy értendő, hogy éjjel.És kész vagyok meggyőzően bebizonyítani egy szabadon választandó viharos téli napon, bárkivel szemben, aki ellenkező véleményen van s aki hajlandó találkozni velem egyes-egyedül egy régi temetőben, egy vén templomajtó előtt és kész előre felhatalmazni arra, hogy amennyiben szükségesnek tartaná saját megnyugtatására, bezárhassam oda kora reggelig.