A Harangoshegy kincse [antikvár]

Brútusznak ház kellBrútusz kutya a külső ajtó előtti lépcsőn hasalt, és lomhán csóválta a farkát. Seprűszerű farkával föl lehetett volna söpörni a házat, vagy akár az utcát is.Az ilyen bozontos farok valóságos kincs mondta Cilka néni, amikor megvette Brútuszt. Mészbe márthatjuk, és kimeszelhetjük vele a házat Brútusz ásított, egy légy után kapott, de aztán szállni hagyta. A nap a hátát melengette, lehunyta hát a szemét, a legjobb ilyenkor aludni egyet.Kinyílt az ajtó, Cilka néni jelent meg a küszöbön. A napfényes égre nézett, és felderült az arca: szép idő lesz, tehet-vehet a kertben. Majd átnézett a szomszédba, és átkiáltott:Palkóóó! Tüstént fél nyolc, indulás az iskolába!Micsoda álomszuszék gondolta , ha én nem lennék, még iskolába se menne." Valami megzörrent a szomszéd ház mögötti fáskamrában. Ej, miben mesterkedik már megint? zsörtölődött a néni. Persze ha elkésik, én leszek a hibás. Vajon mit csinál állandóan abban a fáskamrában?"Brútusz nagyot nyújtózott a lépcsőn, hunyorogva a napba nézett, és talpra ugrott. Fejével a nénihez törleszkedett, farkcsóválva jó reggelt kívánt neki, és máris a kerítéshez nyargalt. E mögött a kerítés mögött lakik Palkó. A kutya csaholva futott a kerítés mentén, majd felágaskodott rá, mellső mancsát a drótsövénynek vetve.A fáskamrában ismét megzörrent valami.5