A hétfejű sárkány és más mesék [antikvár]

A szegény ember és az ördög Egyszer megmozdult, felmordult a föld, s a pokolból kibújt egy kíváncsi ördög. No, nem olyan agyafúrt főördög, csak amolyan kelekótya, ágrólszakadt, amilyen hébe-hóba lődörög elvegyülve az emberek között a földön. Nem tanult mesterséget, semmihez sem értett, így a zsiványok is elkergették, mert még a vak tyúk tojását sem tudta ellopni. így aztán felkopott az álla, és egy tál krumpli kásáért eladta volna a pokol minden katlanát. Zörgött a csontja, kopogott a szeme, amikor a szegény emberrel találkozott. - Hová-merre, szegény ember? - Csak ide, a szomszéd faluba - felelte a szegény ember. - Felvállaltam, hogy kirakom az ólból a gazdag ember malacait. - Hadd menjek veled, legalább megtanulom a malackirakás mesterségét! - rimánkodott az ördög. - No, nem bánom - állt rá a szegény ember. - Minden kihányt malacért egy fél krajcár a tiéd! - Áll az alku! - rikkantotta az ördög, mert arra gondolt, így csak megkeres néhány krajcárt, azon meg vesz valami harapnivalót a boltban. Ám mielőtt munkához láttak volna, gondolt egyet, s megkérdezte: - Aztán mondd csak, komám, honnét tudjuk majd, hányat dobtál ki te, és hányat én! - Hát csak úgy, komám-felelte a szegény ember-, ho^ bizony én minden egyes magam kihányta malacot megjelölök. A kisuj-jamra tekerem a farkát, és meggöndörítem.