A Híres Vadnyugat [antikvár]

Húsz éve, 1983-ban jelent meg először a Híres Vadnyugat. Gyermekkori álmom valósult meg akkor, s gondolom, ezúttal amikor az olvasók figyelmébe ajánlhatom munkámat, talán elnézhető, ha személyes vonatkozású dolgokkal is fárasztom az olvasót. Már kora ifjúságomban kedvenc olvasmányaim voltak J. F. Cooper, Mark Twain, Zane Grey, Bret Harte, Owen Wister regényei, Grey Owl (Szürke Bagoly) művei. Nagy hatással volt rám Fehér Szarvas (Borvendég D. Sándor) "A Sziklás hegyek varázslója" című ifjúsági regénye, amely életem egyik meghatározó élményévé vált. És természetesen a kor ún. "cowboy-filmjei", a westernek. Sok filmet láttam akkoriban. A legtöbbet elfelejtettem, de egyet még hosszú évek múltán is sokszor felidéztem magamban... A végtelen síkságon vágtató hat, lobogó sörényű, fekete lovat, amint magukkal ragadják a nagy batárt. És a kocsist, aki rekedt hangján káromkodva biztatja a megtáltosodott paripákat. Meg a fegyveres kísérőt, egy munkában megkérgesedett embert, aki puskájához kapott, hogy a kocsi utasainak védelmére keljen, s harcba szálljon az üldöző apacs indiánok csapatával. Aztán az utasok: egy orvos és egy utcalány, akik a leselkedő veszély óráiban világra segítik egy úri dáma gyermekét, egy félénk kereskedő, a hamiskártyás és a sikkasztó bankár. Végül a férfi (az akkor még fiatal színész, John Wayne alakításában), aki bátorságával, ügyességével megfékezte az elszabadult fogatot. Hogy a művészi élményen túl mi váltotta ki bennem az évtizedeken át tartó hatást, a felejthetetlenség élményét, arra sokáig nem találtam magyarázatot. Ám miközben hivatásommal, az élet mindennapi gondjaival voltam elfoglalva, szinte megmagyarázhatatlan módon egyre jobban érdekelt, milyen élet volt az, miféle emberek éltek akkor a XIX. században, ott Észak-Amerika nyugati tájain, akikkel ilyen történet megeshetett.