A hófehér hercegnő [antikvár]

Részlet a könyvből: "Egyszer volt, hol nem volt, valahol az óriáshegyek között volt egy apró falucska, annak is a felső végén élt egy szegény ember a feleségével meg két fiacskájával. Az egyik már legénykévé serdült, de a másik csak suttyó gyerek volt, a kenyér szegését sem bízták még rá. Az egyik napon a nagyobbik fiú azzal állt szülei elé, hogy ő biz' itthagyná már az apai házat, világot szeretne látni, szerencsét próbálni. Mi mást tehettek szegény szülei, beleegyezésüket adták. Anyja lángost sütött neki az útra, belerakta egy tarisznyába, még egyéb ennivalót is tett hozzá, így bocsátotta útjára fiát. Elindult a legény a vízfolyás mentén lefelé, de alig ért el a falu végére, az ösvény újra felfelé kanyarodott a hegyek közé. A legény ismét lefelé fordult, mert szerette volna látni a síkságot is, miként élnek ott az emberek, de egy idő múlva ez az ösvény is felfelé, a magas helyek sűrű rengetege felé vette az irányt. Harmadszorra megint csak így járt. Ekkor már megelégelt a sok hasztalan próbálkozást, s ment, amerre az ösvény vitte, egyenesen a sötét rengetegbe."