A kék bagoly [antikvár]

A sarkai kissé kopottak.
A titokzatos, zárkózott kisfiút, Ambut, aki a Havasok alján lévő Intézetben él, a szívében őrzött gyengéd hang szólítja és hívja s bár ő nem sejti, hogy ez a szólítás honnan és kitol származik, egy napon Vándorútra kel. Az Intézet kerítése mellett patak folyik, azon túl kezdődik a Rengeteg. Az egyik égbenyúló fán hatalmas, kék bagoly ül. Amikor látja, hogy Ambu elindult, ő is szárnyra kel, s elrepül a távoli Nagyváros felé. A kisfiú az erdőben találkozik Bubbával, az anyai érzésekkel teli medvével, Pityuval a tudálékos papagájjal, Menyhérttel, a szemtelen mókussal, akik a szívükbe fogadják, s vele tartanak a hosszú, veszélyekkel teli Vándorúton. Hozzájuk csatlakozik Nati, az ezüstspániel, aki az Intézetből szökött Ambu után. A kalandos utazás során örök barátság szövődik közöttük. Végül Matusir, a kék bagoly segítségével elérik a távoli célt, s fény derül Ambu titkára, arra, hogy ki az, aki szólította, kinek az emléke rejtőzött a szíve mélyén. Bebizonyosodik, hogy a kék bagoly csodája igaz, a boldogsághoz egyetlen út vezet: a hűség, a barátság és a szeretet. Kristóf Attila új meseregénye négy szóval jellemezhető: költészet, izgalom, humor és érzelem.