A kincses sziget [antikvár]

I. A VÉN KALÓZ A VÉN TENGERI MEDVE A BENBOW ADMIRÁLISBAN Minthogy Trelawney lovag, Livesey doktor és a többi urak megkértek, hogy írjak le mindent részletesen, ami a Kincses szigeten történt, kezdettől végig, ne hallgassak el semmit, csak a sziget fekvését, és ezt is csak azért, mert még mindig található rajta ki nem ásott kincs, tollat fogok az Ür kegyelméből 17 esztendőben, és visszatérek abba az időbe, melyben apám a Benbow Admirálishoz címzett fogadó tulajdonosa volt, és a barna képű öreg tengerész arcán a kardvágta sebhellyel, először ütötte fel tanyáját a tetőnk alatt. Ügy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna, amint ingadozó léptekkel közeledett fogadónk ajtajához, utána kézitalyigán a tengerészládáját tolták; magas, erős, nehézkes, dióbarna képű férfi volt; kátrányos hajfonata piszkos kék kabátja vállát verdeste. Keze bütykös volt és forradásos, hosszú, töredezett körmökkel; fél orcá^ján pedig a sebhely hűzódQtt keresztül, a piszkos, ólmos fehér színű sebhely. Emlékszem, körülnézett az öböl partján, közben pedig fütyörészett maga elé, azután meg rágyújtott a régi tengerésznótára, amelyet később oly gyakran énekelt; Heten a halott ládáján -Yo-ho-ho, meg egy üveg rum! Magas, öreges, bizonytalan hangja olyan volt, mint a horgonyhúzás nyikorgása. Majd megzörgette az ajtót egy darab fával, melyet mint valami buzogányt hurcolt magával, s mikor apám megjelent, nyers hangon egy pohár ru- 7