A kincstaláló [antikvár]

A RÜDÜLOK 1. Ketten ültek a gyermekkar vastagságú, kerek rúdon, amely elhatárolta az utcát a múzeum kertjétől. Lábuk nem ért le a földig, a levegőben lógott. Ez kényelmetlen és bizonytalan lehetett mindenki másnak, aki nem gyakorolta kellő ideig a vascsövön való egyensúlyozást. Csalány és Bagoly azonban régi klubtagok voltak, a hosszú gyakorlat folytán szilárdan megültek helyükön, akár a madár a villanydróton. A „Rúdülők"-nek nevezett banda tagjai voltak. A mú-zeumkerités fordulóján töltötték évek óta a szünidő tetemes részét. Itt szoktak üldögélni, hallgatni vagy pofázni, mikor ^ihez volt kedvük. Kettőjük közül Csalány volt a beszédesebb, aki — mint neve is mutatja — lány volt. A szóban forgó Klárit eredetileg Csalánnak nevezték el, csípős nyelvéről, de később Frdn'nd javaslatára megtoldották nevét egy ipszilonnal, hogy mindenki rögtön tudhassa: Csalán lány. Máskülönben talán nehéz is lett volna ezt egyköny-nyen megállapítani, mert a vékony arcú, égő fekete szemű Csalán-Csalány Klári haja ugyanolyan hosszú volt, mint a fiúké, lábát is ugyanolyan lengő végű nadrág burkolta, mint a fiúkét, és pulcsijának elől enyhén gömbölyödő vonala csak a nagyon figyelmes szemlélőben ébreszthetett gyanút, hogy ez a srác nőnemű lény. A Bagoly névről könnyű kitalálni, hogy alacsony, széles vállú, komor tekintetű viselője bölcs ifjú, aki nem sokat beszél. De most, mivel Csalány jó ideje csak szótlanul lógázta lábát, végül ő szólalt meg: ^ '' ' ' ' i j it- í' ' i't p r A i líi'^iv-; Iv^iJ.' f;, j ; ' i ;