A királyné leánya [antikvár]

Kedves hugom, úgy, most rajta értelek, hát regényt akarsz olvasni? Hát nem tudod, hogy a regények káros hatásuak? Nem tudod, hogy a regények igen sok esetben az erényt gyengeségnek, a bűnt, a gonoszságot pedig, mint valami sikerült hőstettet állítják be? Nem tudod, hogy a regények akárhányszor a legélénkebb színekkel rajzolják a gyönyörvágyó testiséget, a lemondást, az önmegtagadást meg őrültségnek minősítik? Nem tudod, hogy száz regény közül alig akad egy, mely minden tekintetben megüti a mértéket? Nem tudod - no, de hagyjuk, nem akarom tulságosan felzaklatni lelkiismeretedet, mert még ezt a kezedügyébe esett kis regényt is úgy vágod a földhöz, hogy lapjai szétröpülnek, mint őszkor a falevelek, vagy mint puskalövésre a verebek. Megnyugtatlak, kedves hugom, e könyvecskét bátran elolvashatod. Itt nincs szó bűnös szeretkezésről, de mégis meglátod, hogy miként viselkedik egy igazi kongregánista leány még vőlegényével szemben is; itt nincs szó gyilkosságokról és izgató csábításokról, de belelátsz az életbe és megtanulod, hogy a gondviselő Istennek sok jó gyermeke van és hogy ő egyről sem feledkezik meg.