A kis lord I-II. [antikvár]

Részlet: Váratlan szerencse. Cedrik csak annyit tudott, hogy édes apa angol volt, de már régen meghalt. Akkor ő még nagyon kis fiú volt és most már csak arra emlékezett, hogy az apának szép nagy bajusza, meg kék szeme volt és hogy pompásan lehetett lovagolni a hátán, mikor letérdelt vele játszani a szőnyegre. Még arra is emlékezett Cedrik, hogy amikor édes apa megbetegedett, akkor őt elvitték a háztól. Mire visszajött, - édes apa már nem volt sehol és azt mondták, hogy meghalt. Édes anya pedig nagyon sáppadt volt és megsoványodott. Fekete ruhában volt, nagy karosszékben ült s amikor Cedrik odaszaladt hozzá és megölelte, - keserves sírásra fakadt. - Hogy van édes apa? - kérdezte Cedrik. És édes anya erre még jobban zokogott, fagyon, nagyon erősen magához ölelte Cedriket és szomorúan felelt: - Édes apa már jól van, kis fiacskám, de minket itt hagyott... és most egyedül vagyunk a világon... egyedül...