A kis vámpír [antikvár]

Egy izé az ablakban Szombat este volt, Endre szülei ilyenkor mindig programot szerveznek. - Ma hová mentek? - érdeklődött délután Endre, miközben anya a fürdőszobában a hajsütővasra tekerte a tincseit. - Először elmegyünk valahová enni, aztán talán táncolni - felelte anya. - Hogyhogy talán? - Még nem tudjuk pontosan. Ennyire fontos ez neked? - fordult meg anya. - Á, nem - dörmögött Endre. A világért sem vallotta volna be, hogy meg akarta nézni a tizenegykor kezdődő krimit a tévében. De már késő volt, anya gyanakodni kezdett. - Endre - mondta, és úgy fordult, hogy mélyen a fia szemébe nézhessen ugye nem akarsz tévézni? - Na de anya! - fortyant föl Endre. - Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Szerencséje volt, hogy anya ismét a hajsütésnek szentelte a figyelmét, különben észrevette volna, hogy a fia elpirult. - Az is lehet, hogy moziba megjóink - folytatta csevegő hangon. - Mindenesetre éjfél előtt nem jövünk haza, az biztos. Beesteledett, és Endre egyedül volt a lakásban. Pizsamában ült az ágyában, álláig húzta a takarót, és Ai igazság Frankensteinről című könyvet olvasta. A történet egy kisvárosban játszódott, a piactéren, nagyvásár idején. 11