A kis Zsolnay László/Kis falum [antikvár]

Részlet a tartalomból: "1848-at irtak... Egy kisebb , alföldi város határában együtt dolgozik nehány munkás, magyar ember. Ott dolgozgatnak az édes anyaföldön, melyet verejtékük tesz termékenynyé. A dolgozó kéz azonban hirtelen lehanyatlik, szomorú sejtelem fogja el a sziveket, szomorú sejtelem, mely vérről, pusztúlásról beszél, hiszen már egyszer üzent Kossuth Lajos és "ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknk el kell menni!" Azoknak is, kik most munkás kézzel dolgoznak itt a mezőn. Mert ugyan melyik magyar ember tud otthon maradni, ha Kossuth Lajos üzen érte? És az egyszerű, becsülete sziveket vad harag és fojtó keserűség fogja el. Testvéreik, fiaik vére ömlik ott távol, az ellenség pusztit mindent, a mi magyar. Mintha ezeréves életünk minden emlékét meg akarná semmisíteni, vad, gonosz szándékkal el akarja rabolni ezt az áldott, ezt az édes földet, melynek minden kis göröngyét magyar vér áztatta..."