A kisasszony [antikvár]

Részlet a könyvből:Annus az ablakban állott és homlokát teljes erővel az ablaküvegnek támasztotta, miközben görcsösen igyekezett könnyeit visszafojtani, melyek mindazonáltal sűrű nagy csöppekben folytak végig pufók, piros arcocskáján, lassanként egészen tekintélyes tócsákat képezve a barna ablakpárkányon. Időről-időre nagyokat nyelt, sőt, valljuk be az igazat, néha szipákolt is, de zsebkendőjét azért a félvilágért sem vette volna elő. Mert zsebkendőbe törölni könnyeit, mellesleg pedig az orrát is, az nyíltan bevallott sírás lett volna, azt pedig hatesztendős nagy lány, aki holnaptól kezdve már az első elemibe jár, igaz, hogy csak otthon, de az utóvégre nem változtat a dolgon, semmi körülmények között sem engedheti meg magának.