A Kisvasút [antikvár]

Részlet a könyvből: "Messze, messze, a nagyvárostól távol, sűrű erdők között volt egy kis falu. A világ alig tudott róla, oly aprócska volt, úgy megbújt a hegykoszorúzta völgy ölén. A falucskát Kismezőzugnak nevezték a lakosai. Hogy miért kapta ezt a nevet? Bizonyára azért, mert igazán csendes kis zug volt és mert körülötte az erdők széléig húzódó mezők zöldelltek. A faluból egy kis utacska kanyargott hegyre föl, völgybe le. Ez az utacska kötötte össze Kismezőzugot más falvakkal, városokkal. Csakhogy ritka eseményszámba ment, ha véletlenül egy-egy autó tévedt Kismezőzugra, mert ugyan mit is kereshetett volna ott egy autó? Nem volt Kismezőzugon semmi nevezetes. Mint mindenütt a világon, itt is reggel kelt a nap; estelente meg, mikor elrejtőzött a hegyek közé, hogy pihenőre térjen, fáradt sugaraival kis arany karikákat festett a folyóra, amely csobogva, csacsogva kígyózott keresztül Kismezőzugon. Hopp! Majdnem megfeledkeztünk valami nagyon fontos dologról! Hogy miről? Hát a kisvasútról, az apró kis vonatról! Ennek a vonatnak csak két kocsija volt, és a kocsik sem voltak sokkal nagyobbak az apró mozdonynál. A mozdony kocsikat húzva, nagy szuszogás és pöfékelés közepette napjában egyszer felkapaszkodott a hegyeken át a városba; este pedig nagy fáradtan, köhögve gurult vissza Kismezőzugba. Öreg volt már szegény kisvasút, a dombok meg meredekek. Gyakran megtörtént, hogy csak nagy üggyel-bajjal tudott elmozdulni a helyéről, és azt gondolhatta volna az ember, hogy bármely pillanatban visszagurulhat a lejtőn."