A kőszívű ember fiai [antikvár]

BEVEZEJ^ÉS Jókai Mór A kőszívű ember fiai (1S69) c. regényében visszalapoz a dicső napok történetéhez. E regényben nem szakad el a valóságtól, mert önmagából merít, saját élményei adják müvének hátterét. Úgy érezzük, hogy e regény a költői lélek boldog láfelejtkezése valami olyan időre, midőn valaki az ifjú álmok idején találkozik a nagy idők nagy embereivel és nagy eszményeivel. A mü alapja, talaja, forrása maga a történelem, fényes és sötét lapjaival. Itt, ebben a regényben egy történelmi korszak bemutatása a főcél, ebben a műben valahogy túlszáll önmagán az író, itt nemcsak gyönyörködtetni akar, hanem meg akar éreztetni valami nagyon szépet, valami igen magyart, valami igazán emberit. Érezzük, mint omladozik a kiváltságosak, a nemesi rend világa és csak a kiválasztottak, címen és rangon felülemelkedni tudó értékes ember példányok maradnak fenn az alulról diadalmasan előtörő és jogait követelő nép megrázó szabadságharcában. A szörnyű végrendeletében még a síron túl is élni akaró Baradlay Kázmér zsarnoki alakja; a végrendeletszegő „gyémántszívű" özvegy hős asszony-ideálja; a három nemes testvér, Ödön, Richárd, Jenő, a regény ^ogyjai; a Plankenhorst-család démoni nőalakjai, a lovagias, hős Palvicz Ottó; a hazájától elrugaszkodott