A lángos/A gazdátlan trón/Régi regény [antikvár]

Részlet a könyvből: "- Mi lesz vacsorára? Csönd. - Nem hallod? Mi lesz vacsorára? - Most hallgass. Most nem gondolkozom. Most csak nézek. - Neked ahhoz gondolkozás kell, hogy megmondd, mi lesz vacsorára? Olyan buta vagy? Csönd. - Még süket is vagy ráadásul? Mit nézel? - A naplementét. Hát nem látod, milyen gyönyörű? - Látom, de nem bámulom, mint borjú az új kaput. Ez csak olyan mafla, tizenhétéves vénlányoknak való. Még erre is csönd. Aztán rettenetes dörömbölés az asztalon, két ököllel. Az alacsony, kis falusi szoba szeliden ingó fehér függönyei rémülten libbennek meg. Zsuzsó kétségbeesetten felsóhajtott. Ezt már nem bírták az idegei. Előbb a saját hajába markolt, aztán az öccséébe. - Lódulj innen és hagyj nekem békét! Megértetted? S vitte volna erőszakkal az ajtó felé. De Karcsi izmos, köpcös, tizenháromesztendős lovag létére felháborodva tiltakozott s megvetette a lábát a divány melletti sarokban."