A lowoodi árva [antikvár]

Részlet a könyvből: Aznap nem sétálhattunk többet. Reggel még vagy egy óráig járkáltunk, kószáltunk a száraz, kopasz bokrok között; de estebéd után fekete felhőket hozott a szél és úgy zuhogott, hogy szóba sem került az esti séta. Én csak örültem ennek. Sohasem szerettem a hosszú sétákat, a fagyos délutánokon pedig különösen kellemetlenek voltak az ilyen kirándulások. Szomorúan, leverten jöttem mindig haza az esti órákban; kezemet csípte a hideg, lábujjaim megdermedtek; Berssie szidalmai jártak az eszemben, meg Elza, János és Gyöngyi, a Reed gyerekek, akik fejlettebbek, erősebbek voltak nálam és ezt egy alkalommal sem mulasztották el éreztetni velem.