A mi pénzünk [antikvár]

Részlet a könyvből:Az ezerkétszáz tonnás, kétárbocos brigg nevére amúgy sem volt kíváncsi senki. A sirályokon kívül nagyon kevés eleven aviatikus lelte volna kedvét az óceán viharos táncában, negyven-ötven méter magasságban a hullámok fölött.Mert tánc, az volt.Hogy mióta tartott, - egy napja, egy hete, egy hónapja, - vagy az örökkévalóság kezdete óta, - ezt már nem számolgatta senki. Elég, hogy itt volt. Hullámhegy, feneketlen völgy a végtelen vízben, le és fel. A szilaj bukdácsolás kivert a fejekből minden gondolatot, nem is az emberek éltek, csak a kezek és a lábak. A kezek kapaszkodtak, a lábak odaragadtak a padlókhoz és nekifeszülve keresték az egyensúlyt.A déli szél süvöltött, mint a légturbina. Egy-egy lökése félkilométernyire dobta északra a sirályokat, szárnyaik úgy dolgozta, mint egy-egy légcsavar, amíg ki tudtak vergődni a légörvényből, visszafordultak és vijjogva eveztek újra a brigg-árbocok felé.