A mi világunk [antikvár]

Részlet a kötetből: Mint a mesékben Szép a sűrű erdő, szép a virágos rét, szépek a sziklás hegyek: mindenki szívesen gyönyörködik bennük. Ki ne csodálná meg az erdőben járó félénk őzikét, a fürge mókust, a mezőn futó tapsifülest, a fészkére szálló kis madarat? A természetet mindenki szereti. Kirándulni is minden gyerek szeret. Mégis, ha megkérdeznénk őket, mit szeretnek jobban: olyan mesét, ami a természetről szól, vagy „igazi" mesét, alig akadna köztük, aki azt ne mondaná: a mese mégiscsak szebb, meg érdekesebb is. Mert a mesékben gyönyörű tündérek, csúf boszorkányok, sárkányok, törpék és óriások élnek, Ezüstországról meg Aranyországról szólnak, ahol csengenek, bonganak a fák, és még sok csodálatos dolog történik. De vegyük csak fel a lábunk előtt heverő követ, és nézzük meg nagyítóval: mintha Ezüstország hegyeit-völgyeit látnánk magunk előtt. Hatalmas sziklák, mély szakadékok különös világa tárul elénk. A szépszárnyú szitakötő feje pedig olyan a nagyító alatt, mint a félelmetes sárkányé, az elszáradt kóró szára meg mint a mesebeli várak tornya...