A mindentudó himpellér [antikvár]

"Van egy öreg város, benne egy utca, abban egy régi ház. Ilyesmi megesik. Az öreg háznak száz ablaka van, befelé nyílik, kifelé csukódik valamennyi. A befelé nyíló, kifelé csukódó ablakokon át kellemes az utcát nézegetni." Jutka és Picók az első emeleten bámul éppen kifelé, amikor megjelenik a meseregény főhőse, az ószeres, Lombardo Lombardini. Lombardo Lombardini kocsiját kis lovacska húzza, aki "egyet nyerít - ez sem nagy dolog -, és szárnya nő." A hoppon maradt ószeres, különben varázsló, bűvész, fagylaltidomár, állatkereskedő, tűznyelő és furulyaművész - egyszóval minden, amit csak elvárnak egy embertől a gyerekekek, aki az igaz barátjuk. Egy felnőttől, aki egyebet sem akar, mint mindig a gyerekek kedvében járni. Nos, a hoppon maradt ószeres csak kiforgatja zsebeit, kotorász a zsákjában, és előhúz egy léggömbfélét, amit addig fúj, amíg léghajó nem lesz. Így indul ez a különös-kedves, sajátosan fanyar humorral megírt meseregény, amely egyrészt a mindennapok furcsaságaiból táplálkozik, másrészt mély mondanivalót hordoz a barátságról és a szeretetről. A kötetet Rékassy Csaba szép grafikája illusztrálja.