A múlt árnyai [antikvár]

Első fejezet Hailey óvatosan hátrált, amint legjobb barátnője, Elaine kivezette Góliát nevű lovát az istállóból. Amikor a hatalmas, fekete-fehér foltos állat kissé felé lépett, riadtan, kalapáló szívvel ugrott arrébb. - Nyugi, Góliát! - nyugtatta Elaine a lovat, és visz-szahúzta maga felé. Az fújtatott, de végül engedelmesen követte a lányt. Hatalmas patája mellett eltörpült Elaine cipőbe bújtatott lába. Hogy képes Elaine ilyen nyugodt maradni, értetlenkedett magában Hailey. Ő a legszívesebben sikítva rohant volna ki a világból, ha lovat látott. - Nem hiszem el, hogy már megint vissza akarsz táncolni! - fordult hozzá szemrehányón Elaine. - Miután szereztem neked kölcsönbe egy lovat, meg felszerelést! - Igazán sajnálom, Lainey. De nem az én hibám, tényleg! - mentegetőzött Hailey. Érezte, ahogy a füle lángolni kezd - sosem tudott jól hazudni. Még szerencse, hogy a hosszú hajam eltakarja az árulkodó fülemet, gondolta. Elaine sose bocsátana meg, ha rájönne, hogy hazudtam neki. - Ezútal éppen kinek a hibája? - kérdezte Elaine csípősen, miközben kikötötte a lovát, és felkapott egy kefét.