A nagy kanizsár összeesküvés [antikvár]

ELSŐ FEJEZET AMELYBEN POTINCZA VENDELRE RÁSZAKAD AZ ÉG Hol volt, hol nem volt, valahol még innen a Mindig Mozdulatlan Szálfaerdőn, ahol a Hegyünk feje búbjára felhőkucsmát húz az Északi Szél, pontosan ott éldegélt Pótincza Vendel úr. Az ő világraszóló tetteiről fogok nektek mesélni. Hősünk nem volt ám akármilyen legény. Pótincza Vendel ugyanis nemcsak a büdös szájú sárkányokkal állt hadilábon, hanem az öltözködés szörnyével magával is. Mert mit neki az egyszemű óriás rettentő ereje, ám például egy egyszerű cipőhúzás, pulóverbe belebújás a kétségbeesésbe tudta kergetni hősünket. No, akkor látnátok csak öldöklő csatába való haragját Egy fia gombocska sem volt jól begombolva a ruháján soha. Ingének egyik fele folyton ott lógott a térdénél, míg a másik fele a köldökét sem igen takarta el. Pulóvereibe kizárólag kifordítva, cédulás felével előre tudott belebújni. Nadrágjának is hátsó zsebei voltak elöl. - így könnyebb telepakolni őket meggypiros kövekkel, kincsekkel - mondogatta. Cipőjét pedig mindig kacsaláb húzta fel. - Hát pont ez benne a csel - magyarázta mindig fölényes, ám azért a tudatlanok iránt elnéző mosollyal Pótincza. - így az ellenség soha nem lehet benne biztos, honnan mérem rá a végzetes csapást. De a legkülönösebbnek azokat a zoknikat tekinthetjük, amelyeket