A nagyobbik leány [antikvár]

Részlet a könyvből: Leányálmok. Minden este, miután a ház elcsendesedett s kialudt az utolsó piros villamfény is, Berta a vállára kapott valamit, néha egy nagy kendőt, sokszor csak az angol ágyteritőt és lábujjhegyen, kopogó papucscsal átosont a Mari szobájába. Berta özvegy Torbágyiné egyetlen lánya volt. Kék szemű, világos szőke hajú, puha fehér leány, ki szivből tudott kacagni, de ha a dolog rosszra fordult, sirni is tudott ugy, hogy az ő puha kis szive majd megszakadt. Immár tizenhat éves volt s minthogy nem járt intézetbe s otthon, a jó öreg Frida kisasszony tanitotta minden bölcseségre, hát tizenhat éves korában már félelem és gáncs nélkül ajándékozta magának a nagyleányi cimet s minden ehhez tartozó javadalmakat: a hosszú ruhát, bodros hajat, egy kis rózsaszínű fűzőt s valami gyanús katulyát, melyben holmi titkos, fehér por volt; aztán egy cicát, mely azonban nem nyávogott, nem karmolt, nem is élt, hanem abban a gyanús katulyában kuksolt.