A napszarvas [antikvár]

Búvópatak halálra rémülten látja, hogy" a törzsre különös, félig emberi, félig állati lények rontanak. A Napisten fiai! - villan át agyán a dermesztő gondolat. A hirtelen támadt zűrzavarban elszakad, családjától, és magányosan menekül az erdőben. Egyszerre mindent elborít a füst. A Feketelábúak felgyújtották az erdőt! Hirtelen valami mozgást észlel. Talán valaki az övéi közül? Kétségbeesetten, fuldokolva ered a nyomába, és hamarosan rádöbben, hogy egy Napszarvast követett! A Napszarvas tekintete ugyanarról a félelemről árulkodik, amely az ő szívét is átjárja. Lehet, hogy mégsem istenség, csupán egy riadt állat, aki - akárcsak Búvópatak - kétségbeesetten küzd az életéért?