A nyakigláb [antikvár]

Részlet a könyvből:A Domb utca 35. szám alatti ház reggel óta megélénkült. Erika szobájába beköltözött Zuzana néni régimódi, Singer márkájú díszes varrógépével és hasonlóan ódivatú utazótáskájával. A táska tömve volt kézzel rajzolt szabásmintákkal, sima, lapos, világoskék szabókrétákkal és vidám, tarka fejű gombostűkkel, jó minőségű gépselymekkel meg erős cérnával, amilyet ma már, mint mondják, nem is lehet kapni, patentokkal, vagyis ruhakapcsokkal meg egy csomó gombbal, mintha csak egy házaló kereskedő rakta volna szét rövidáruboltját.Az elnyűhetetlen bőrtáska tartalmát - Erika elképzelése szerint valamikor a kereskedelmi utazók indultak útra ilyen táskával - hatalmas, kissé már megkopott szabóolló, valamint régi budapesti divatlapok egészítették ki. Ezek csodálatosképpen modern ruhaköltemények elkészítésére szolgáltattak ihletet Zuzana néni számára, mert egyvalamit nem lehetett elvitatni ettől a hatvanéves hölgytől, mégpedig irigylésre méltó fantáziáját; modelljei mindig eredetien ötletesek és célszerűek voltak. Zuzana néni azonban régi ruhákat is szívesen alakított át, és ezúttal sem mulasztotta el az alkalmat, hogy az értékes, örökölt Singer-gép átköltöztetésekor be ne vegye magát a pincébe és át ne kutassa a naftalinszagú régi hármasszekrényt, amelyben az immár kiterjedt Kollár família a megunt ruháit tartotta. Nem nehéz rájönni, hogy ez a szorgalmas, a varrás művészetéért élő-haló teremtés a házivarrónők ma már kihalófélben levő osztályába tartozik.