A piros ruhás baba [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy régi-régi augusztusi délután jókora falusi szekér igyekezett a közeli nagyváros felé. Az útszéli fák árnyéka ugyan már valamit növekedni kezdett, de a sűrű, fojtogató meleg még mindig mozdulatlanul szunnyadt a földeken. A lovakat idősödő gazdaember irányította. Mellette kisírt szemű fiatalasszony ült, s ölében tartotta alig négyéves Erzsikéjét. A lányka dús szőke haját fekete masni fogta össze. Messziről nagy, fekete lepkének látszott, mely leszállt, és egyelőre nem is akart elrepülni. Mögöttük, a különböző dobozok és bútorok árnyékában, Sanyi, az idősebbik gyermek szorongott. A fiú szemmel láthatóan élvezte az utazást, az egész költözködést, bár amikor a jól ismert házak egymás után elrejtőztek a csekély magasságú domb mögött, és még a templomtornyot is elnyelte a távol, a torkát valami furcsa megilletődés kezdte fojtogatni.