A piros szíves ház [antikvár]

Egy tíz év körüli kislány rajzolta a piros szívet a társasház kapuja mellé a falra a mamája eldobott rúzsával. Miért? így válaszolt rá: - Mert ennek a háznak ez a jelel Itt olyan emberek laknak, akiknek van szívük! Ilyen piros! - És akkor kitört belőle a sírás, odaborult a bácsi havas anorákjára, és átölelte: - Ugye nem tetszik lemosni?! E házban lakókról szól a történet, és Kati iskolatársairól: Szilviről, aki a szívet rajzolta a házra, mert ő ott talált magának nagymamát; Istvánról, akinek barátja lett Ferenczi bácsi, a korábbi „mogorva alak"; Andreáról, aki eleinte inkább elkerülte a házat, de később nemcsak a nehéz számtant értette meg az ott lakó Etelka néni magyarázata nyomán; hanem Katitól azt is, hogy milyen sokat és szépet jelent számára is a „második mérföld"! És hol vidáman, hol könnyekkel küzdve látjuk a házban megforduló gyerekek életének egy esztendejét egyik adventtől a következőig.