A porcellánbaba [antikvár]

Részlet: Ha Sonja még nem is heverte ki teljesen édesanyja elvesztése fölött érzett mélységes fájdalmát, mégis ott tartott már, hogy az a nagy, vad, kínzó fájás benne valamilyen szelíd, szomorú bánatnak adott helyet. Hovatovább már két esztendő múlott azóta a nap óta, hogy ő teljesen magára maradt a világban. Édesapját még egészen kislány korában vesztette el. Rokonai nem voltak - legalább is ő nem tudott róluk - és így csak természetes, hogy még jobban ragaszkodott emlékeihez, melyek számára oly sokat jelentettek. Tudta, hogy anyja orosz nő volt, aki a nagy világfelfordulások idejében került el hazájából. Tudta, hogy apja magyar katonatiszt, aki véletlenek folytán ebbe az északi országba jutott és itt mint iparművész kereste kenyerét. Ügyes ember volt és sikerei voltak. Mikor meghalt, a vállalat, amelynek dolgozott, emberséges nyugdíjat biztosított feleségének és ezt a nyugdíjat élvezte most tovább Sonja.