A rejtelmes ifju/Érdekes történetek [antikvár]

Részlet:A rejtelmes ifjuElhagyottan a hajóroncson.Ragyogó, csillagos éjszaka borult az oceánra.Szélcsend volt.A megmérhetetlen tenger-sivatagot egyetlen hullámcsapás sem zavarta meg nyugalmában; csak itt-ott gyűrűztek a felületén hosszúra nyúló zajtalan vizfodrok s a hold ezüstös sugarai meg-megrezegtek bennük.Messze-messze minden parttól félig elmerült hajó úszott; apró játékszere a haboknak, Nem kormányozta senki, cél nélkül haladt az áradat irányában.Az eleje a hajóroncsnak, egészen a középső árbocig a viz alá merült, hátulsó része ellenben magasan kiemelkedett a tengerből, ugy, hogy még alsó bordáit is meg lehetett látni. Az angyalok-tartotta címeren aranyos betűkkel ez a név ragyogott:G r a n t.A fedélzet, ameddig a viz el nem boritotta, sivár látni valót nyújtott. Hordók, ládák, árucsomagok tarka összeviszaságban hevertek a kötelek, vasdarabok, fatörmelékek és különböző hajórészek között. A korlátokat, a hajó orrától föl a hideg, összezúzták a hullámok. Egy csónak maradványai még ott lógtak a mellvéden, egy másik csónak pedig sértetlenül feküdt a gyapot között, amely az .egyik megrepedt bálból kihullott a hajóra.A törtfalú gépkamrából kilátszott az óriási kerék csupasz váza, amelyről a lapátok hiányoztak. A fő vitorla petyhüdten, a tenger vizétől átitatva és félig oldalt dőlve csüngött le a fedélzetre, a sok kötéllel és hágcsóval egyetemben, amelyeknek bogait részben meglazították, részben elpusztították a hullámok.És mind ez a sok tárgy a hajó minden mozdulatánál szanaszét gurult, egymáshoz csapódott s közben összezúzta mindazt, amit a tomboló vihar épen hagyott.