A rengeteg zarándokai [antikvár]

SZÜRKE BAGOLY, a közelmúltban elhúnyt kanadai félvér-indián, ebben a könyvében megírta életének legfontosabb szakaszát és azokat a nagy horderejű élményeket, amelyek őt, a vadon hű fiát, vadászból és vadfogóból az üldözött vad barátjává védelmezőjévé tették. Ez volt életének értelme, bizonyára azért kellett születnie, hogy elvégezze ezt a nemes, szép munkát, S amikor elvégezte és a kódok védelmét biztos alapokra helyezte, elment az "Örök Vadászmezőkre". A hód Északamerika, sőt az egész világ egyik legérdekesebb, legértelmesebb és legrokonszenvesebb - s egyben legüldözöttebb, legboldogtalanabb állatja. A pénzéhes kalandorok ezrével pusztították, szinte teljesen kiirtották, a legkönyörtelenebb módszerekkel, szívtelen gonoszsággal. Szürke Bagoly úgy érezte, hogy helyre kell hoznia ezt a bűnt és életét habozás nélkül e feladat szolgálatába állította, kockáztatva ezzel, hogy feleségével együtt nyomorúságot, nélkülözést kell vállalnia, hiszen addig az egyetlen mesterség, amelyhez értett, a vadfogás, s elsősorban a hódvadászat volt. De amikor egyszer igazságnak, kötelességnek ismerte meg feladatát, nem törődött többé semmi mással, csak azzal, hogy minden erejével diadalra segítse az igazságot. Ezért örökértékű írás ez a könyv. Mert egészen mindegy az, milyen kicsiny vagy milyen nagy cél vezeti az embert: egyedül az a fontos, hogy a cél tiszta és nemes legyen és hogy az ember, ha kell, még az életét is szíves-örömest adja oda az igaznak megismert célért.