A repülő osztály [antikvár]

AZ ELŐSZÓ ELSŐ RÉSZE Kástnerné vitája a fiával Egy pillantás a Zugspitzére-Egy Gottfried nevű pillangó Egy fekete-fehér foltos macska - Némi örök hó Egy zavartalan este és helyénvaló utalás arra, hogy a borjakból olykor ökrök lesznek Most aztán meglesz a valódi karácsonyi történet! Tulajdonképpen már két évvel ezelőtt meg akartam írni; aztán tavaly okvetlenül. De ahogyan az már lenni szokott, mindig közbejött valami. Míg anyám nemrégiben azt mondta: - Ha idén meg nem írod, semmit sem kapsz karácsonyra! Ez döntött. Lóhalálában csomagoltam, bőröndömbe betettem a teniszütőt, a fürdőruhámat, a zöld ceruzát és szörnyű sok kéziratpapírt. - És most hová? - kérdeztem, amikor meghajszoltan és izzadtan a pályaudvaron álltunk. Mert érthető módon igen bajos dolog nyár derekán, a legnagyobb kánikulában karácsonyi történetet kitalálni. Az ember végül is nem ülhet neki, hogy ilyeneket írjon: „Metsző hideg volt, kavargott a hó, és Eisenmayer doktornak mindkét fülcimpája lefagyott, amikor kinézett az ablakon" - úgy értem, ilyesmit a legjobb akarattal sem írhat le az ember augusztusban, miközben pecsenyevörösre sül a strandon, és a gutaütést várja! Vagy igen? Az asszonyok praktikusak. Anyám tudta, mi a teendő. Odalépett a jegypénztár ablakához, barátságosan biccentett a pénztáros felé, és megkérdezte: - Bocsánat, hol van augusztusban hó? 5