A rút kis kacsa [antikvár]

O milyen szép falun! Javában áll már a nyár, a búzakalászok ^ sárgulnak, a zab szép, üde zöld, a szénát már petrencébe rakták a réten, a gólya meg nagyokat lépdel hosszú, piros lábával, és egyiptomiul beszél, mert ezt a nyelvet tanulta meg édesanyjától. A földeket és réteket egy nagy-nagy erdő veszi körül, az erdő mélyén meg egy mély tó van. Valóban gyönyörű az élet falun!A napsütésben csillogva állt az ódon urasági kastély a mély árkok gyűrűjében. A bástyatornyok aljában, az árok partján, egészen a vízig mindenütt bogáncs nőtt. Akkorák voltak a levelei, hogy a legnagyobb alatt egy gyerek is elbújhatott volna. Ebben a bozótban, a legeslegsűrűbb bogáncserdőben üldögélt a kacsaanyó a fészkén, tojásait melengette. Elege volt már a költésből, már régóta kotlott, és a látogatók csak ritkán keresték föl. A többi kacsa szívesebben úszkált ide-oda a vízen, mint hogy odatelepedjen a bo-gáncsbokrok tövébe és elbeszélgessen a kacsaanyóval.