A rút kiskacsa [antikvár]

mM De szép is volt az a nyár! Zöldellt a mező, sárgultak a búzatáblák, a kaszálókon petrencékbe hordták a szénát, s az erdők ölén szikrázóan csillogtak a mély vizű tavak. Madárdaltól, békakuruttyolástól zengett a táj, és piros lábii gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken. Szép volt, nagyon szép volt az a nyár. Mély árkokkal körülszegett, régi udvarház melengette öreg falait a napsütésben. Környékét fölverte a lapu, falai tövétől az árkok széléig kedvükre nőttek-terpeszkedtek az óriási lapulevelek. E zöld sűrű rengetegében kacsamama boldogan ült a fészkén, és tojásait költögette. Csak rémesen unatkozott. A nagy melegben vendég alig-alig vetődött felé, a kacsák inkább az árkok vizében bukdácsoltak, nem igazán akaródzott nekik bujkálni a lapulevelek dzsungelében.