Bővebb ismertető
A láthatatlan tarisznya.
Van nekem egy láthatatlan tarisznyám. Ezt a tarisznyát sok-sok esztendeje hordom magammal: vele fekszem, vele kelek. Emberi szem nem látta még, nem is fogja látni soha. Furcsa egy tarisznya ez! Kezdetben nem volt nagyobb egy kicsi zacskónál. Elfért a kebelemben. Aztán egyszerre, ezelőtt vagy harminc esztendővel, elkezdett nőni a kicsi zacskó, s mire az első fehér hajszál megcsillant a fejemen, nagy-nagy tarisznya lett belőle. S csodálatos dolog: ahogy szaporodtak fejemen a fehér hajszálak, úgy nőtt, terült, bővült a tarisznya és telt folyton-folyvást, ugyan mivel?
Az édes gyermekkor emlékeivel...