A sirályok szikláján [antikvár]

Részlet: 1854 április közepe táján, verőfényes, szép délutánon, a Guérande és Pouliguen között közlekedő omnibusz megállt a kikötő bejáratánál. Elsőnek egy fiatal asszony szállt le, azután egy kis fiú, akit a nő gyengéden karjaiba zárt és végül a kiséretükben levő szobalány. A beteges, halvány, vézna fiúcska szemre még csak öt évesnek látszott, pedig már a tízen is túljárt. A fiatal asszony gyászruhába volt öltözve; a bájos arcán elömlő szomorúság még a ruhájánál is jobban hirdette gyászát. Az omnibusz-vezető sorra leadta a podgyászt; már ez is eléggé mondta, hogy nem egy-két napi szórakozásra jöttek Pouliguenba. És csakugyan, alighogy a faluba tette a lábát, a fiatal asszony már is kiadó szoba után kérdezősködött. Néhány hónapot akart itt tölteni. Nagy igényei nem voltak, megelégedett két szobával; csak azt kivánta, hogy az a szoba, amelyben ő fog lakni a fiával, tágas és jól szellőzhető legyen, a napnak ki legyen téve és a tengerre nyíljon kilátása. Amit keresett, azt könnyen megtalálta és így késlekedés nélkül telepedett meg egy derék halászcsalád házában...